Jegyzetkészítés/ gyakorlatok kategória bejegyzései

Az igazságos bíró – Gyakorlat a lényeglátáshoz és jegyzeteléshez

  1. Olvasd el a szöveget (kinyomtatva).
  2. Második olvasáskor jelöld be a fő kulcsszavakat (szereplőket, eseményeket, fordulatokat).
  3. Készíts a mese tartalmáról, felépítéséről vázlatot (lehet rajzos is), mely alapján vissza tudod mesélni.
  4. Írd le kb. 10 mondatban a mese lényegét.

letöltés Pdf-ben: Az igazságos bíró                                                               letöltés hangfájlként

judgeAZ IGAZSÁGOS BÍRÓ

Mese

Egyszer Algéria királya, Bauakasz, személyesen meg akarta tudni, igazat szólnak-e azok, akik azt mondják, hogy egyik városában van egy igazságos bíró, olyan bölcs, hogy rögtön rátapint az igazságra, s előtte egyetlen csaló sem tudja a hamisságát rejtegetni. Bauakasz kereskedőnek öltözött, s elment lovon abba a városba, ahol a bíró élt. Mikor megérkezett, egy nyomorék koldus közeledett hozzá s alamizsnát kért. Adott is neki Bauakasz, s tovább akart menni, de a koldus belekapaszkodott a ruhájába.

– Mi az? Mi kell? – kérdezte Bauakasz. – Tán nem adtam neked alamizsnát?

– Alamizsnát adtál – felelte a koldus -, de tégy meg még egy szívességet: vigyél el lovadon a piactérig, nehogy a lovak és tevék összetiporjanak engem.

Bauakasz maga mögé ültette a nyomorékot, s elvitte a piactérig. Ott megállította lovát. De a nyomorék nem szállt le. Reászólt Bauakasz:

– Mit ülsz ott, szállj le már, helyben vagyunk.

De a koldus így szólt:

– Miért szállnak le? Enyém a ló; ha nem adod ide szépszerével, menjünk a bíróhoz.

Összecsődültek körülöttük az emberek, Bauakasz hallotta, hogyan vitatkoztak. Mind azt kiabálták:

– Menjetek el a bíróhoz, ő igazságot tesz!

Bauakasz elment a nyomorékkal a bíróhoz. Tömeg állt a bíró előtt, rendre szólítgatta azokat, akiknek a dolgában bíráskodni készült. Mielőtt Bauakaszra került a sor, maga elé hívott a bíró egy tudós embert és egy parasztot: asszonyért pörösködtek. A paraszt azt mondta, az övé az asszony, a tudós ember meg azt, hogy az ő asszonya. A bíró meghallgatta, hallgatásba merült, azután megszólalt:

– Hagyjátok az asszonyt nálam s jöjjetek el holnap.

Amikor ezek elmentek, jött egy hentes meg egy olajárus. Az egyik véres volt, a másik olajos. A hentes pénzt tartott a markában – az olajos meg a hentes kezét fogta. Megszólalt a hentes:

– Én ettől az embertől olajat vettem, s kivettem az erszényemet, hogy fizessek neki, de ő megragadta a kezemet s el akarta a pénzemet venni, így kerültünk ide hozzád: én fogom még kezemben az erszényt, ő meg a kezemet fogja. De a pénz az enyém, az olajos – tolvaj.

Megszólalt az olajárus:

– Ez nem igaz. A hentes eljött hozzám olajat venni. Mikor megtöltöttem a korsaját, arra kért, váltsak fel neki egy aranyat. Elővettem a pénzt, letettem a padra, s ő elkapta s el akart szaladni. Én megragadtam a kezét s idehoztam.

A bíró hallgatott, azután megszólalt:

– Hagyjátok itt a pénzt s jöjjetek el holnap.

Mikor Bauakaszra és a nyomorékra került a sor, Bauakasz elmondta, hogy esett a dolog. A bíró végighallgatta, s a koldust is megkérdezte. A koldus azt mondta:

– Nem igaz egy szó sem. Lóháton jöttem a városon keresztül, ő ott ült a földön s megkért, hogy vigyem magammal. Felültettem a lovamra s odavittem, ahova kívánkozott, de ott nem akart leszállni, s azt mondta, hogy ez a ló az övé. Ez pedig nem igaz.

Elgondolkozott a bíró s így szólt:

– Hagyjátok nálam a lovat, s jöjjetek el holnap.

Másnap sok nép csődült össze, hogy meghallgassa, mit ítél a bíró. Előbb előállt a tudós ember és a paraszt.

– Vidd el a feleségedet – szólt a tudós emberhez a bíró -, a paraszt meg ötven botot kapjon.

A tudós ember elvitte a feleségét, a paraszt meg elszenvedte a büntetést.

Azután a hentest hívta oda a bíró.

– Ez a pénz a tied – mondta a hentesnek -, aztán rámutatott az olajárusra, s így szólt: – ő meg ötven botot kapjon.

Akkor Bauakaszt s a nyomorékot hívták.

– Megismered a lovadat húsz más ló között is? – kérdezte a bíró Bauakasztól.

– Megismerem.

– Hát te?

– Én is megismerem – felelte a koldus.

– Kövess – szólt a bíró Bauakaszhoz.

Bementek egy istállóba. Bauakasz a húsz ló között rögtön rámutatott a maga lovára. Akkor a bíró odahívta a nyomorékot az istállóba s megparancsolta neki, hogy mutassa meg, melyik az ő lova. A nyomorék is ráismert, s rámutatott a lóra. Akkor a bíró visszaült a helyére s ennyit mondott Bauakasznak:

– A ló a tied, vezesd el. Ez a nyomorék pedig ötven botot kapjon.

Az ítélet után hazaindult a bíró. Bauakasz követte.

– No, mi az? Elégedetlen vagy az ítéletemmel?

– Nem én, meg vagyok elégedve – felelte Bauakasz. – Én csak azt szeretném tudni, miről ismerted meg, hogy az asszony a tudós emberé és nem a paraszté, hogy a pénz a hentesé és nem az olajosé, s hogy a ló az enyém és nem a koldusé.

– Hogy melyiké volt az asszony, azt így ismertem meg. Reggel magamhoz hívattam az asszonyt és azt mondtam neki: „Töltsél tintát a tintatartómba.” Fogta a tintatartót, gyorsan és ügyesen kimosta, s úgy öntött bele friss tintát. Ebből láttam, hogy megszokta ezt a munkát. Ha a paraszt felesége, ehhez nem érthetett volna. Kiderült hát, hogy a tudós embernek van igaza. A pénz dolgában meg így jöttem rá az igazságra: betettem a pénzt egy csésze vízbe s ma reggel megnéztem – nem úszik olaj a vízen? Ha a pénz az olajosé, összekente volna olajos kezével. De a vízen nem volt olaj, tehát az a hentes igazságot mondott. A lovad dolgában nehezebb volt a helyzetet felismerni. A koldus is, te is azonnal rámutattatok húsz ló közül a lóra. De én nem azért vittelek be titeket az istállóba, hogy meglássam, megismeritek-e a lovat, hanem azért, hogy lássam, kettőtök közül melyiket ismeri meg a ló. Amikor te odamentél hozzá, visszafordította a fejét és feléd húzódott. Mikor hozzányúlt a koldus, lehúzta a fülét s felemelte a lábát. Erről megtudtam, hogy te vagy a ló igazi gazdája.

Akkor azt mondta Bauakasz:

– Én nem vagyok kereskedő, én Bauakasz király vagyok. Azért jöttem, hogy meglássam, igaz-e, amit rólad beszélnek. Most már látom: bölcs bíró vagy, kérj tőlem, amit csak akarsz, s megkapod jutalmul.

Szólt a bíró:

– Maradjon el a jutalom: engem már az boldoggá tesz, hogy megdicsért a királyom.

www.tanuljhatekonyan.hu